Majoranna 0,5 g
0,82 EUR (nettó: 0,65 EUR) | |
A Majoránna fűszernövény
Elterjedt fűszer, gyomornyugtató gyógyszer
Az ajakosok családján belül az egyik legismertebb növény. Az ókorban elsősorban az őshazájában (Észak-Afrikában, Nyugat-Ázsiában) folyt a termesztése. Európában a 14. században kezdődött a nagybani termesztése, jelenleg szinte az egész világon ismert és ültetett növény. Magyarországra a törökök hozták be és terjesztették el a 16. században.
Melegebb éghajlaton évelő, nálunk egyéves növény. Rövid, csökevényes főgyökere helyett sokszor dús, vékony járulékos gyökérzetet fejleszt, melyek fonalszerű gyökér-szőrökkel borítottak. 30-35 cm-re megnövő merev szára négyélű, közvetlenül a talajfelszín közelében dúsan elágazik. A szár fiatal korban szürkészöld, erősen szőrös, idősebb korában kopaszodó, kissé pirosló színű. A keresztben átellenes levelek kerek tojásdad alakúak, ép szélűek, tompa csúcsúak. A szürkén molybos szőrökkel borított fiatal levelek rövid nyéllel kapcsolódnak a szárhoz, válluk lekerekített vagy ék alakú.
Vörösesfehér virágai hetesével-nyolcasával gömbölyű álörvökbe tömörillnek. A murvalevelek négy sorban, zsindelyszerű szorossággal borulnak egymásra. Ezek a kis fellevelek 3-4 mm hosszúak, tojásdad alakúak, a szárlevelekhez hasonlóan szőrösek. A virágok az igen rövid kocsányuk miatt alig látszanak ki a murvalevelek közül. Öt levélből összenőtt apró, zöld csészéje az egyik oldalon hasított, alig látszik ki a murvalevélszintből. Fehér vagy pirosló, 2-3 mm hosszú pártája jellegzetesen kétajkú, szemben a csészével, mely majdnem teljesen a felső ajakra korlátozódva, egyaj-kúnak tűnik. 4 porzója a pártából erősen kiemelkedik. A két termőlevélből összenőtt felső állású termőből négy makkocskater-més fejlődik. Az igen apró, világosbarna, ovális termések érés után rövid ideig maradnak a csészében, könnyen peregnek.
A majoránna Környezeti igénye
Igényes fűszernövény. Termesztésének van néhány kritikus pontja, ezek közé tartozik hőigényének kielégítése. Magjai 10 °C felett indulnak csírázásnak, az optimális csírázá-si hőmérsékletük azonban 20 °C körül van. A kis csíranövények legföljebb egy-két fokos talaj menti fagyot viselnek el, azt is csupán átmenetileg. Kelés után a tartósan hideg idő az egész állomány pusztulását okozhatja. Növekedéséhez legalább 15-18 °C szükséges, azonban 20-25 °C a kedvező. Erős lehűlés, 10 °C körüli hőmérséklet a növény egész növekedését leállítja. Hűvös tavaszon és nyáron kevés illóolaj-tartalmú, alacsony terméshozamra számíthatunk. Különösen fontos, hogy a bimbózás időszakában sok meleget és napfényt kapjon.
Melegigényessége fényigénnyel is párosul, még gyenge árnyékot sem tűr. Kifejezetten a napos oldalak növénye. Virágainak kialakulásához hosszú nappalokra van szükség. Ebben az időszakban tartósan borús idő csökkenti a virágok számát és a meglévő virágok közül is sok meddő marad.
Viszonylag nagy a vízigénye, öntözéssel vagy nagyon jó vízgazdálkodással termeszthető biztonságosan. Nemcsak a csírázáshoz, hanem egész fejlődése során egyenletes vízellátást, 60-65%-os vízteltségű talajt kíván. A felszínhez közel futó gyökérzete miatt a szárazságot erősen megsínyli. Ilyen esetben, ha nem kap hamarosan természetes vagy mesterséges csapadékot, nagyon rossz minőségű termésre számíthatunk. Öntözést különösen a bokrosodáskor, virágzás kezdetén és az első vágás után igényel. A talajjal szemben is igényes. Zöldségtermesztésre alkalmas helyeken biztonságosan termeszthetjük. Szélsőségesebb talajtípusokon (hideg agyag, homok) nem érdemes kísérletezni vele. Középkötött nagyon jó vízgazdálkodású, humuszban gazdag vályog-, lösz-, öntéstalajok az ideálisak számára. Sekélyebb termőréteg is megfelelő a számára, ha tápanyagokkal jól ellátott.
Kétszeri vágása, dús növekedése miatt sok tápanyagra van szüksége. Vetésforgóban a szervestrágyázást követő második évben célszerű elhelyezni. Az egyes vegetációs szakaszokban eltérő a tápanyagigénye. A csírázástól az intenzív hajtásnövekedésig sok káliumot és kevesebb nitrogént kíván. A virágzás kezdetéig, azaz az erőteljes növekedési szakaszban minden tápanyagból egyformán nagyobb mennyiséget vesz fel. Virágzás után káliumra már alig van szüksége. 10 m2-es területre 30-40 dkg szuperfoszfátot, 25-35 dkg kálisót, 30-50 dkg pétisót számoljunk. Az alapműtrágyák közül a kálisót és a szuperfoszfátot ősszel, míg a pétisót tavasszal és nyáron több részletben szórjuk ki.
A majoránna termesztése
Szaporítása kétféle módon lehetséges: szabadföldi helyrevetéssel vagy palántázással. Az utóbbi módszer jóval biztonságosabb és hiánymentes állományt ad. Erkélyládában, cserépben is nevelhető, így mindig kéznél van a fűszer.
Az ágyás előkészítése
A vetésforgóba könnyen beilleszthető, de önmaga után ne termesszük. Nagyon gondos és alapos talaj-előkészítést igényel, őszi mélyszántás, ásás előtt szórjuk ki egyenletesen a szerves, illetve a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyákat. Helyrevetés előtt ősszel lássunk hozzá a nagyobb hantok aprításához, melyet tavasszal, mihelyt rá lehet menni a talajra, fejezzünk be. Ekkor szórjuk ki a nitrogénműtrágya negyedét vagy harmadát. Gereblyével és ha lehet, hengerezéssel fejezzük be a magágykészítést.
Magvetés, térállás
Magvetése szabad földön március elején esedékes, amint a talaj állapota megengedi. A 40-50 cm-es sortávolság, a vetési mélység nem lehet 0,5 cm-nél több, mert nem kelnek ki a magok. Vetés után hengerezéssel tömörítsük a talajfelszínt, még így is 3-4 hét múlva várhatjuk a kelést. Sokkal biztonságosabb és kis területen könnyebben megvalósítható a palántanevelés. A palántákat fólia alatt fűtés nélkül nevelhetjük fel. Március elején, a talajfelszínre szórva, a szabadföldihez hasonlóan vessük. Takarásra laza tőzeget vagy homokot használjunk 1-2 cm-es vastagságban, ezután alaposan öntözzük be. A továbbiakban a paprika-, paradicsompalántákhoz hasonlóan neveljük. Nagyon fontos a folyamatos szellőztetés, mert a magas páratartalom káros a kis növények fejlődésére. A 7-8 cm hosszú palántákat április végén-május elején ültethetjük ki 40-50 cm-es sor- és 15-20 cm-es tőtávolságra. Kiültetés után alaposan öntözzük be. Egyes területeken 10-20 kis növényt csomóban összefogva, egy helyre, bokorba ültetik.
Palánták nevelése
Az első vagy a második kapáláskor állítsuk be a helyrevetett növények 20 cm-es tőtávolságát. Nagyon fontos a kezdeti gyomtalanítás, mert az amúgy is lassú kelést, illetve vontatott fejlődést a jóval gyorsabban növő gyomok erősen lassíthatják. Kielégítő mennyiségű és minőségű termést öntözött kultúrától várhatunk. Minden természetes vagy mesterséges vízutánpótlást kövessen talajlazító és porhanyító kapálás. Öntözések előtt, az első vágás után 2-3 részletben juttassuk ki a nitrogéntartalmú műtrágyákat.
Betakarítás
Szedésre az egész föld feletti leveles hajtása alkalmas. Az illóolaj-tartalom virágzáskor éri el a maximumot, ekkor érdemes szedni, később, virághullás idején már a hatóanyagszint csökken. Egy évben kétszer vágható: először júliusban, másodszor szeptember vége felé. A hajtásokat 4-5 cm-es tarló visszahagyásával vágjuk le. Az első szedéskor különösen fontos, hogy ne maradjon magas tarló. A levágott növényi részeket vékonyán kiterítve száraz, szellős, árnyékos helyen szárítsuk meg. Szárítás után a vastagabb szárrészek kivételével az egész növényi anyagot morzsoljuk össze apróra.
Betegségek
A betegségek közül a legnagyobb gondot az Alternaria sp. okozza. Ez a gombafertőzés annyira elhatalmasodhat rajta, hogy az egész állomány pusztulását okozhatja. Fertőzésre az első bimbók megjelenésétől kell számítanunk. Barnásfekete elszáradó foltok észlelésekor csak folyamatos (a vágásig tartó) gombaölőszeres permetezéssel védhet-jük meg az ültetvényt.
Súly: | 0.001 kg |
---|---|
Szélesség: | 140 mm |
Magasság: | 80 mm |
Hossz: | 1 mm |
Elérhetőség: | 1-4 nap |
Értékesítési alapegység: | db |
Bejelentkezés
Bejelentkezés